TATAY SÁNDOR 1910-ben született a Bakony szívébem, Bakonytamásiban, evangélikus papi család hetedik gyermekeként.

Gyermekkorát Bakonytamásiban töltötte. Gimnáziumi évei alatt Tatán, Pápán, Szarvason folytatott tanulmányokat, majd, teológushallgató lett Sopronban. A teológusból - egy merész váltással - az országutak vándora lett. Gyalogszerrel járta be egész Európát. Bécsben filmgyári statiszta. Kőszegen sikeres grafológus, Pesten néhány napig színinövendék, végül Pécsett bölcsészhallgató volt. Nyitott kölcsönkönyvtárt és papírkereskedést, elvállalta a badacsonyi turistaház gondnokságát. Budapesten Szabó Pállal szerkesztette a Kelet Népe című folyóiratot. 1945-ben Badacsonyba költözött.

Rokoni szálak fűzték Várpalotához, testvére volt Benkő Béla evangélikus tanító felesége. Több művének szereplője a város és az ott élő emberek: pl. a Simeon család, a Kenyér és virág, a Szülőföldem a Bakony (a Vár a pusztában cimű fejezetben). A Simeon család című négykötetes családregénye a két világháború közötti magyar társadalom kórképe.

Nyolcvanadik születésnapján életműve elismeréseként a Magyar Köztársaság Babér-koszurúval Ékesített Zászlórendjével tüntették ki és elnyerte Veszprém Megye Tanácsa Művészeti Díját. 1991-ben Kossuth-díjat kapott.

Bakonytamásiban temették el, ahol síremlékét 1997. május 6-án avatták.